Francba... II

Nos igen..Számomra nem volt egy egyszerű hét érzelmileg..
Mivel, h őő is ott volt...nem akartam semmire sem gondolni...hagytam, h történjenek a dolgok a maguk módján...
Kellemes csalódásként rájöttem, h vigyázott rám...Még ha nem is jelentette ki, de a szeme elárulta..igen.. Alig szólt hozzá...nem is igazán beszélgetett velem...de örültem, h egy kicsit? nagyon más volt vele most Provance. Előre egy lépés volt...de a legvégén kettő hátra...Már a szemeivel sem nézett rám annyiszor, mint szerdán... de ott volt a közelemben és más nem is kellett. De hiába nyitottam felé őő úgy távolodott tőlem..Tudtam, h megint ámítás amit tesz...megint csak félreértem a jeleket...Mért hiszem azt, h lehet még ezután vmi??!! semmi...
Soha többé... semmi...
De megőrzöm szívemben, akkor is, ha már nem leszünk egymás közelében.